Állomány:
1 bak és 3 anya termel nálunk.
Az újzélandi nyúl jellemzői:
Fajtajelleg, típus:
A küllemi jegyek közül ennél a fajtánál mindig is nagyobb hangsúly esett a testalakulásra, amihez a hasznosítás irány által megszabott minõségi követelmények mellett a színjegyek hiánya is erõteljesen hozzájárult. Erõs felépítésû, rövid, erõsen izmolt törzsû, a test elülsõ és hátulsó fele azonos szélességû. A combok és a hát erõsek, húsosak. A nyak rövid és vaskos. A lábak általában rövidek, szorosan a testhez simulók, erõsek. A fej viszonylag kicsi, az arckoponya és az állkapocs csontok szélesek, a homlok néha domború. Az orrhát széles. A fülek feltûnõen húsosak, rövidek és a végükön lekerekítettek. Az ideális fülhossz 10-11 cm között van. Az anyákon kisméretû toka elfogadható.
Testsúly:
Az ideális testsúly 4-5 kg közötti. Kifejlett tenyészállat még elfogadható legkisebb testsúlya 3.5 kg.
Szõrzet:
A szõrzet tömött, a fedõszõrök szálkásak, 2.5-3 cm hosszúak
Színtípus és tisztaság:
Teljesen fehér szõrzetû, piros szemû albínó fajta. Ennek megfelelõen a karmok is fehérek, pigmentmentesek. Az aljszõrzet színe is egyenletesen fehér.
Értékmérõ tulajdonságok:
A születéskori összes alomlétszám átlagosan 7-8 közötti, a hat és tíz hetes kor közötti súlygyarapodása 25-35 g/nap (állománytól függõen az egyedek változó részénél ez meghaladhatja akár a 40 g/nap értéket is), tíz hetes kori testtömege eléri vagy meghaladja a 2 kg-ot. 2.8 kg testsúlynál vágva vágási kitermelése 61-62 % között van (melegen mérve). Tenyészérettségét 4-5 hónapos kora között éri el, a szaporítási ütemtõl függõen évente 6-10 alkalommal fialtatható, akár három éven át tartó termelésre is képes.
Felhasználás:
Régebben a legelterjedtebben tartott húsnyúl fajta volt. A húsnyúl hibridek leggyakrabban használt alapvonala. Részleteiben jellemzett biológiai mutatókkal rendelkezõ laboratóriumi fajta.
A fajta helyzete, várható szerepe:
A termelési mutatókra szelektált állományok, habár származás tekintetében tisztavérû Új-Zélandi fehérek, küllemükben többnyire jelentõsen eltérnek a fajta standardtól. Ennek következtében a standard küllemû állományok a rokontenyésztés miatt veszélyeztetettek, a termelõ állományok pedig genetikailag folyamatosan változnak. Ez a változás többnyire az elõnyös allélekre vonatkozóan létrejött homozigózitásban így a genetikai változatosság beszûkülésében nyilvánul meg. A hatástani és genetikai alapkutatások vonatkozásában is rendkívül fontos, hogy biokémiai és élettani mutatói jól ismertek.